Utam
Utam…
 
Kézfejre kiülő
hozzád simuló lélek
most gyengéden
forró bőrödhöz érek,
finoman húzva,
elfogyón a nyomon
magam arcodra írom.
 
Most homlokod vonalát
rajzolom, láz vagyok
és ott hagyom őrizetlen,
- benne minden álmom -
rám nyíló szemed.
Legjobban tán
magamtól féltelek.
Most rebbenő pillád vagyok:
vágy és elejtett pillanat
magával rántja
az eltört szavakat.
 
Most a hajadban megbújó árnyék,
amit úgy vártunk…
a karodban ringatózó esténk.
 
Most apró félénk ránc
mosolyod formált
s talán én vagyok bánatod,
mit a mosolyra írtam…
ajkadon tűnök el
egy kimondatlan szóban.
 
(2009. január 19.)

< Vissza >

< Vissza >

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!
E-MAIL:  balazslaszlo@windowslive.com

design

©  Szentendre,  2009-2012.

Frissítve: 2012. május 2.

Balázs László versei, Balázs László novellái, Balázs László baseball, Balázs László költő, Balázs László képei, balazslaszlo@windowslive.com ,