Áramszünet

Áramszünet

A riasztók néhány percig még szóltak
és vonyított néhány ijedt kutya
már majdnem éjfélre járt
éppen az udvarra beállva
az elnyúló várost néztem
mikor kialudtak hirtelen
a hegyekre felfutó lámpafüzérek
az utcákat rossz abroncsként
dobta le magáról
a fekete és félénk
alaktalan béke
elmúlt időm, mint érzékszerv
formázott belőle
gyermekkori rétet
erdőt, parti utat
kontúrján a derengő éggel
a tücskök hangosabban szóltak
mintha hallgatni lennék
lélegzik halkan minden
hogy élednek fel apró neszek
a nedves ösvényen
kiegyenesedő fűszálak
az orgona levélről hulló kövér csepp
csendben és láthatatlan
ölelő hangvilág mélyén
áltatni magam
nem is utcában élek
része vagyok valami lüktető
különös egésznek
talán...

Hajnalodik nemsokára
valahol már dolgoznak a hibán

végül mégis - úgy megszokásból - a házba
húzódom vissza,
emlékezetből a kerti úton
az ajtót a negyedik kulcs nyitja
botladozva gyertyát és gyufát
kerestem
ügyetlen kézzel
bizonytalan fényt adva
a hangoktól ragyogó éjhez
meg egy lobogó megnyúlt árnyat
az üres szobába
sejtelmes
falig is alig nyújtózó lángot
megsokszorozza az ablaküveg
izzó pont körül, a megint mérhető
bezárt világot
Saját gyenge fényébe
kapaszkodva
ejti rabul a szemem
Elismerem
szemed idézve...
itt belül köréd gyűlik minden
egymás mellé ülteted szorosan
a bánatot, boldogságot
keserű mosollyal
ezt a percet
régi napjainkat
magányt és néma hűséget
nézni
ahogy a gyertyafény meghajolva
az olvadt viaszba merül szelíden
az egyetlentől távol
lassanként fogy el
az egyetlen


	< Vissza >

	< Vissza >

Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!

E-MAIL: balazslaszlo@windowslive.com


	design


	Frissítve: 2012. május 2.

Balázs László versei, Balázs László novellái, Balázs László baseball, Balázs László költő, Balázs László képei, balazslaszlo@windowslive.com ,