Alkony
Alkony
 
Végül megértettem
Vágyni voltam kicsit
És sokat pusztítani.
Ugyanazt. S csak a véletlen,
A különös, rövid szinkron
Engedte Neked adnom
Jó és rossz napjaim
Elmúlva már
Csupa értéktelen lom
Mint az esti fények,
Mit megőrzött a Napból
Az alkony, s most görnyedten
Hátrálva cipel a látóhatárhoz
Mint valami kincset
Féltve, gyengéden
Végül a pillanatnak áldoz.
Beletekerve halvány ködbe
S leteszi a hegyek lábához,
Melyek háttal állva
Várnak az új, józan reggelre.
 
(2008. augusztus 20.)

< Vissza >

< Vissza >
Az oldalon található írások és képanyagok Szerzői jogvédelem alatt állnak! Azok másolása, sokszorosítása a szerző engedélyéhez kötött!
E-MAIL:  balazslaszlo@windowslive.com

design

©  Szentendre,  2009-2012.

Frissítve: 2012. május 2.

Balázs László versei, Balázs László novellái, Balázs László baseball, Balázs László költő, Balázs László képei, balazslaszlo@windowslive.com ,